Szivárvány, mert szeretem....

 Még az első generációs fonalaimból maradtak kósza szálak...ha pontos akarok lenni akkor most találtam meg azt a zacsit amibe régebben a "nincs szívem kidobni mert hosszú" fonalakat raktam, szóval abból gazdálkodva és néhány szálat pluszba vágva nekiindultam ennek a karkötőnek. Vannak szépséghibái és nem lett tökéletes, de ha ránézek mosolygok:). 54 szálból és 11 színből készült, nagyjából két hét alatt. Ronda alkalmazott voltam...továbbra sem telik 5 percnél tovább jól megrágva elnyamnyogni a munkahelyi reggeli-ebéd-uzsonnámat szóval, olyankor alkottam kicsit, most rögzítés nélkül bal kézben fogva jobb kézzel csomózva, ha pedig begörcsölt a kezem akkor kezet cserélve csomóztam, kicsit végtelennek tűnt lévén, hogy sűrűn ismétlődő a minta, amit annyira nem szeretek, mert akkor másfelé kalandozik a figyelmem és soha nem leszek kész...aztán mégis elkészült, íme: 

 

És ímhol az én másik mosolycsalogatóm: a szivárványszín körmeim. Mostanában sok volt a vegyszeres locs-pocs, így megelőzve a töredezést levágtam őket. Szivacsos átmenet...nem sikerült teljesen leszednem a körmeim mellől...de azért tetszik =^.^=.